Madarak az antropogén világban
1980 és 2017 között 560–620 millió egyedre becsülték az európai madárpusztulás mértékét, egész Európát tekintve pedig 57%-ban állapították meg a mezőgazdasági intenzifikáció következtében tapasztalható populációcsökkenést.
- A 2000-es évek elejére az antropogén folyamatok megváltoztatták a Föld szárazföldi bioszférájának több, mint 75%-át- az elsődleges szárazföldi termelés közel 90%-a, illetve a fával borított területek 80%-a már antropogén biomasszának tekinthető.
- A tudósok szerint a tömeges kihalás jelenlegi üteme erősebb, mint az elmúlt körülbelül 540 millió év bármely más időszakában- a fajok becsült számának több mint 75%-os csökkenésével számolhatunk.
- Az emberi tevékenység hatására a mezőgazdasági forradalom előtti időkhöz képest felére csökkent a növények száraztömege a bolygón, és az összes antropogén anyag tömege ma már meghaladja a globális biomassza össztömegét.
- A mezőgazdasági területekre jellemző gyakori madárfajok közül többnek a hetvenes években mért számok töredékére esett vissza az állománya.
- A drasztikus agrártechnológiai változások, a mocsarak lecsapolása, az erdők kivágása, a műtrágyahasználat, a monokultúra térnyerése és a nem produktív tájelemek (például a sövények és szélfogók) eltűnése együttesen odáig vezettek, hogy a hazai madárfauna addig még sosem látott károkat szenvedett.
- Míg az előző évezred elején bolygónk földterületének kevesebb, mint 4%-át használták mezőgazdasági célra, addig 2019-ben az összes lakható terület felét már a mezőgazdaság vette birtokba. A European Red List of Birds 2021-es jelentése is felhívja a figyelmet arra, hogy a nagyléptékű földhasználati változások és a mezőgazdaság intenzívvé válása a madárpopulációk csökkenésének egyik fő okai.
- Évente körülbelül 72 millió madár pusztul el valamilyen növényvédőszer-expozíció miatt.
- A szerves foszfor és klór, a karbamát, a piretroid és a neonikotionid illetve a szerves higany-gombaölő szerek egytől egyig neurotoxikusak, ezért komoly viselkedési zavarokat okozhatnak: befolyásolják a táplálkozással és szaporodással kapcsolatos viselkedési mintákat, és a ragadozás kerüléséhez is vezethetnek. A szermaradványok más környezetben megtalálható vegyi anyaggal is kölcsönhatásba léphetnek, így előre nem látható módokon befolyásolhatják egymás ökotoxicitását, illetve perzisztenciáját- ezzel különös veszélynek kitéve az élővilágot, köztük a madarak közösségeit.
- A peszticidek negatív hatásai a világszerte veszélyeztetett madárfajok 87%-át érintik, és kifejezetten nagy hatással vannak a gyepterületek madárközösségeire, alkalmazásuk pedig egyértelműen összefüggésbe hozható a rovarevő madarak visszaszorulásával.
- A városban és annak peremterületein élő madarakra mért nyomás nehezen ellensúlyozható: korábbi költéskezdés, alacsonyabb tojás- és fiókaszám, illetve kisebb fiókatömeg jellemző rájuk.
- A világunkat beborító mesterséges fény mennyisége évente legalább két százalékkal növekszik, és számos madárfaj számára jelent egyre komolyabb veszélyforrást: tájékozódási zavart okoz, épületekkel való ütközéshez vezet, megzavarja az állatok belső óráját, de a hosszú távú vándorlási képességre is negatív hatással van.
- A különböző antropogén tevékenységek miatt szennyeződött vizek, növények vagy egyéb táplálékok a madarak legfőbb mérgezési forrásai. A szervezetükbe nagy mennyiségben bekerülő és felhalmozódó nehézfémek negatívan hatnak a genetikai diverzitásra, tollasodásra, vedlésre, kóros költési viselkedést okozhatnak, megváltoztathatják a párosodás dinamizmusát és reprodukciós nehézségekbe taszíthatják őket.
- A műanyaggyártás egyik legkárosabb hozadékai, a ftalátok romboló hatással vannak a madarak hormonrendszerére, tönkre teszik a belső szervrendszert, születési rendellenességeket, termékenységi gondokat és számos emésztőszervi betegséget okozhatnak.
- A környezetszennyezés következményeinek árnyékában egyre csak fokozódó globális felmelegedés egészen megdöbbentő változásokat idéz elő a madárpopulációk dinamikájában. Hatására a vándormadarak célállomása folyamatosan eltolódik észak felé, ezért minduntalan hosszabb utat kell megtenniük. A hosszabb út viszont jobban megviseli a madarakat, főleg azokat a fajokat, amelyek egészen apró méretük ellenére hatalmas távolságokat kénytelenek megtenni. Minden, a vándormadarak útját meghosszabbító körülmény életveszélyt jelenthet számukra- és mivel ez évente nem kevesebb, mint 500 millió vándorló madár életére van hatással, a probléma súlyos méreteket is ölthet.
A holtfák hiánya
A korszerűnek nevezett erdőnevelés a beteg, odvas fákat már évtizedek óta nem tűri meg állományaiban. Megfeledkezve arról, hogy madaraink egy része odúköltő, vagyis az idősebb fák törzsében és vastagabb ágaiban természetes módon kialakult, vagy harkályok vájta odúkban költ. És holtfa híján ezek az élőlények természetes életlehetőségeiktől lettek megfosztva. Ha nincs fészkelésre alkalmas hely, nincs költés, és ha nincs madár, akkor bizony az erdeinket sújtó rovarkártételek száma is megemelkedik.
A természetben odúlakó madaraink túlnyomó többsége a harkályfajok odúira van utalva. A fekete harkály (Dryocopus martius) például az egyik legfontosabb ökoszisztéma-mérnök fajunk. Mivel igen nagy testű, ezért nagyméretű odúkat is készít, ráadásul a munkája során létrejövő mikrohabitokra számos élőlény támaszkodik- és ez nemcsak a méretes odúkra vonatkozik, hanem a táplálkozás során kialakított résekre és járatokra is.
A holtfák megannyi élőlény számára jelentik az életteret, az otthont és a táplálékforrást- ezért a holtfáknak fontos szerepük van az ökoszisztémák boldogulásában. Hiányuk nemcsak a fészkelésre gyakorolhat negatív hatást, hanem számos más tényezőre is, ami végső soron odáig vezet, hogy a rendszerben helyet foglaló, gazdasági és élelmezési tevékenységet végző ember is a saját bőrén tapasztalhatja a rendszer egy elemének hiányát a rendszer egészének működésére nézve. Ez pedig egy valódi tanulólecke, aminek egyértelmű üzenete, hogy a természetben mindennek helye van, és ebbe a jól kidolgozott rendszerbe nem lehet büntetlenül- az erőszak módszerével-beleavatkozni.
